A Nyitnikék a (közel)múltban

A múlt év tavaszán egy hirtelen lelki felindulás eredményeképpen újjáalakult Nyitnikék néptanccsoportról már sokan tudnak. Arról viszont szinte senki, hogy miért használjuk az „újjáalakult” jelzőt és egyáltalán miért „Nyitnikék”.

Bár gyerekkoromból sok információm van az egy generációval ezelőtti prágai magyar diákság életéről (sőt, főleg emiatt jöttem ide tanulni), csak nemrégiben tudtam meg, hogy az élmények nagyrészt a néptanccsoporthoz kapcsolódnak. Édesapám, Császár László ismertebb nevén Ursula, Prágában töltötte tanulmányi éveit, és 1976 őszétől diáksága végéig a tánccsoport zenekarának, a Tekergőnek volt a prímása. Tőle próbáltam megtudni, mikor, milyen körülmények közt alakult a Nyitnikék. Mivel a csoport alakulásakor még nem volt Prágában, nem tudta megmondani a pontos dátumot, viszont abban biztos volt, hogy a dolog egy Mikulás-buli után történt, méghozzá emelkedett hangulatban. Mindkét állítására sikerült bizonyítékot találnom az Ady Endre Diákkör, azaz az AED krónikájában.

A krónikában ugyanis a nagytalálkozóról szóló bejegyzés után egy egyoldalas összefoglaló található, melyet a Nyitnikék vezetője, Kozsár Miklós írt. Mellette a Nyitnikék alapítólevele áll a következő a szöveggel: „1975.11.30-án a tánckör alapítógyűlést tartott a Strahovon [ezalatt a strahovi kollégium értendő]. A gyűlésen a következő pontok lettek elfogadva: 1. Hetente két (2) próba 2. A próbák rendszeres látogatása 3. Egységes próbaruha (külön a fiúk és külön a lányok számára). [Ez a pont - bár furának tűnhet - okos elgondolás. Egyrészt állítólag egészen más érzés a lányoknak nehéz szoknyában táncolni, mint nadrágban, másrészt pedig nem szép dolog a fiúk részéről a jelenlevőket sokkolni azzal, hogy rövidnadrágban táncolnak.]

Ezeket a pontokat elfogadom és jelentkezek a tánckörbe:

Fiúk:	Lányok:
Balogh István	Merva Ilona
Szenasi György	Gyetven Ágnes
Mészáros Péter	Kojnok Katalin
Géczi Győző	Jakub Erzsébet
Kozsár Miklós	Gyuricsek Piroska.”

Itt a helye, hogy elnézést kérjek azoktol, akiknek rosszul írtam a nevét, mert nem tudtam elolvasni. Néhol elmaszatolódott a majd’ harmincéves tinta.

Az írásából kiderül, hogy a tánccsoport-alakítás nem volt zökkenőmentes. Az első próbálkozás nem is járt sikerrel, csak az erre fél évvel következő. Az AED ugyanis elvesztette addigi klubhelyiségét. A megoldást a Cseh Műegyetem (ČVUT) Gépészmérnöki Karának SZISZ szervezete szolgáltatta: Keddenként a tánccsoport rendelkezésére bocsátotta a Károly téri gépész-klubot. A próbák háromórásak voltak és a heti két próbából az egyik mindig a strahovi kollégium 3-as blokkjának 5x4x2 méteres „hasábjában” folyt. A dolog érdekessége, hogy miután mi, azaz a jelenlegi Nyitnikék nem próbálhat keddenként a budeči kollégiumban, kénytelenek voltunk más próbatermet keresni. Tudtam, hogy Strahovon működik például sötétkamra, gondoltam, akkor bizonyára akad „Tančírna“ is. A feltételezés helyesnek bizonyult, és miután e termet a magyar kultúrát készségesen támogató gazdasági igazgatónő rendelkezésünkre bocsátotta, mi is ugyanabban a teremben próbálunk hétfőnként, mint elődeink. Valóban 5x4x2 méteres a „hasáb”! Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a régebben valószínűleg a Cseh Államvasutak tulajdonát képező, négy darab, enyhén csorbult, falhoz támasztott tükor erősen emeli a próbatermünk használati értékét!

Hogy teljes legyen a próbákról szóló tájékoztató, megjegyzendő, hogy a reguláris próbák végén nem széledt szét azonnal a társaság. A strahovi kollégiumi próbák után Strahov kocsmáiban, a gépészklubi próbák után a Károly téri Černý Pivovarban gyűlt össze a társaság a kiizadt folyadékot pótolni és beszélgetni. A mai Nyitnikék természetesen ápolja e szép hagyományt.

Az 1976. április 9-i első Nyitnikék fellépésen az első tánc címe: Falusi találkozó, a másodiké Kállai kettős. A táncokat Kozsár Miklós tanította be. Ő és még néhányan Kassán az Új nemzedékben táncoltak régebben, onnan hozták ezeket a táncokat is. A táncosok többi (és egyben nagyobb) része Prágában ismerkedett meg a néptánccal.

Kozsár távozása után Illés István és Paholics Gábor tanítottak be további táncokat. Természetesen nemcsak prágaiak tanítottak, hanem például Quittner János, Varga Ervin és Katona István. Sőt, az egyik további oktatóval egy negyed évaszázaddal később Erdélyben találkoztam személyesen. Múlt nyáron ugyanis a néptánccsoport-alakító nagy lelkesedés hevében úgy döntöttünk, hogy egyesítjük a kellemest (egymással tölteni egy hetet) a hasznossal (egy hétig aktívan táncolni) és elmegyünk egy néptánctáborba. Mivelhogy Richtarcsík Mihály jóvoltából már táncoltunk vajdaszentiványi táncokat, a választás a vajdaszentiványi néptánctáborra esett. A tábor utolsó előtti napján a záróünnepség alkalmából a szomszéd faluk lakói is eljöttek „társasági életet élni“ Szentiványba. Itt történt, hogy egy ismerősom, név szerint Szalma László szólt, menjek vele, mutat valami érdekeset. Egy idős bácsinak mutatott be, aki elmondta, hogy 1981-ben Ceaucescu-rendszer „lazulásának“ köszönhetően háromévente egyszer a romániaiak is kiutazhattak külföldre. Ekkor járt a bácsi (számomra érthetetlen okokból) testvérével együtt Prágában. A prágai Nádraží Středen akkoriban sem volt szokványos látvany a székelyharisnyás ember, így a néptáncban jártas Illés István és Székely István „leszólította“ és „összeszedte“ a két erdélyi fivért, akik aztán a strahovi kollégium 11-es blokkjában három napig marossárpataki táncokat oktattak.

A Nyitnikék kísérőzenekara a Tekergők nevet kapta és a tánccsoporttal egyidőben alakult, bár - jellemzően a zenészekre - erről nem született írásos emlék. A kezdeti felállás kissé atipikus: hegedű, gitár, furulya, citera, köcsögduda. A Tekergők vezetője Pölhös Árpád, további tagjai: Hegedűs Géza, Zachariás István-Csuki, Gubán József, Takács Tibor. 1976 őszétol a fent említett Ursula, továbbá Kanóc Csaba, Tóth János, Tóth Tibor valamint Vizdár Gabor-VÁ érkeztével erősödött a vonós szekció. Túlnyomó többségük már rendelkezett zenei alapismeretekkel, de akadtak olyanok is, akik itt tanulták meg a köcsögdudázást és citerázást.

És azután megtörtént az első fellépés, ekkor még a pozsonyi Szőttestől kölcsönkért viseletekben. Később szintén a „gépész” SZISZ támogatásával saját viselet is készült a prágai Divadelní služba (Színházi Kellékműhely) műhelyeiben.

Ezután majd’ minden AED rendezvényen fellépett a Nyitnikék, vagy - ha erre nem volt mód vagy hely, legalább a Tekergők zenéltek. Szintén voltak fellépések a SZISZ felkérésére, többek közt a Szovjet Kultúra Házában a Szolidaritási est keretén belül. Miután a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon az együttes egymást követő két évben is kiválóan szerepelt, turnéztak Magyarországon és a Felvidéken is.

Álljon itt a fesztiválok, turnék és a csoport életéből kiragadott legfontosabb események jegyzéke:

1977. június 3-5. Zselízi Országos Népművészeti Fesztivál - 2. díj

Az együttest itt kezdték néptánc-körökben számon tartani. Egy csapásra neve lett a csoportnak. A húszperces műsor címe „Kéméndről jöttünk“ és a következő táncokból állt:

1. Karikázó I - leánytánc
2. Csallókozi verbunk - fiútánc, Kovács Tibor koreográfiája, Kiss László zenéje
3. Karikázó II - leánytánc
4. Kéméndről jöttünk - páros tánc, Varga Ervin koreográfiája

1977. június 24-26. Gombaszögi Kulturális Ünnepségek

A „Kéméndről jöttünk“ -et élő adásban közvetíti a Csehszlovák Televízió

1977. Turné Dél-Szlovákiában: Pozsony, Tardoskedd, Szenc

1978. június 9-11. Zselízi Országos Népművészeti Fesztivál - 1. díj

Egész évben készült az együttes a fesztiválra, meg akarták ismételni az előző évi sikeres szereplést. Ez június 10-én, a lévai Družba kultúrház dísztermében tökéletesen sikerült. A programról sajnos nem készült feljegyzés, édesapámtól tudom, hogy a repertoár valószínűleg a következő volt: tardosakeddi táncok, gömöri táncok, verbunk - a Bertóké, szirénfalvi karikázó, széki táncok és martosi leánykarikázó, ezenkívül különböző tájegységekről összeállított zenekari betétek (állítólag azért, hogy a táncosok tudjanak néha egyet-egyet szusszanni). A martosi népdalokat a Tekergők előadásában még a rádió is közvetítette. Másnap, azaz június 11-én, a zselízi Schubert-park szabadtéri színpadán szintén nagy sikert aratott a Nyitnikék. Édesapám, Ursula így írja le a fesztiválhoz kapcsolodó egyik emlékét: „A zselízi fesztiválra általában késő este érkeztunk az „uborka“-busszal. A Léva melletti Margita-Ilona Termálfürdőben kaptunk szállást, így aztán ott mindig sor került éjszakai fürőzésre. Amikor a második alkalommal mentunk Zselízre, a szervezők a résztvevő csoportoknak fellépéseket szerveztek a környékbeli faluk kultúrházaiban. Szokás szerint késésben voltunk, amikor - úton Zselíz felé - világosságot láttunk a helyi kultúrházban az egyik magyarajkú faluban, már Zselízhez közel. Kiderült, éppen ide voltunk beosztva egy másik csoporttal szerepelni, így egyenesen a buszból kiszállva vettük be a színpadot, mindenkinek nagy tetszésére és megelégedésére. Aztán - a hagyományokhoz híven - a jól végzett munka örömére poröblítések következtek“.

1978. június 23-25. Gombaszögi Kulturális Ünnepségek - a zselízi fesztivál győzteseinek itt kötelező volt fellépniük. Megjegyzendő, hogy a Nyitnikék műsorát a Csehszlovák Televízió élő adásban közvetítette.

1978. április 5-9. turné Budapest (a fellépés helyszíne az Egyetemi színpad) - Komárom - Barsbaracska - Deáki útvonalon

A budapesti fellépésről ezt írta az Esti Hírlap: „A Kozsár Miklós vezette táncegyüttes és a Pölhös Árpád irányította kis népi zenekar, valamint a megragadóan éneklő Pásztor Szilvia számait egyenesen szülőfalujukból vitték Prágába, illetve hozták Budapestre a lelkes villamosmérnök-, gépészmérnök-, vegyész-, építész-, orvostanhallgatók. Vajon nem lehetne-e őket, ezt a nemes hagyományokat őrző, kitűnő népi együttest legközelebb a magyar folklórfesztiválra meghívni?“

1979. húsvétján Taskentben járt a csoport

A tánccsoport - az eredményes munka jutalmául - részt vehetett a taskenti nemzetközi folklórfesztiválon a Cseh Műegyetem Gépészmérnöki Kara SZISZ szervezetének ajándékaként. Ennek bizonyítéka az itt látható fénykép a tánccsoportról és a zenészekről, melyen (jobbról): Mezőlaki Guti, Pölhös Árpád, Serédi Gerti, Jankó Lojzi, Pásztor Szilvia, Bencsik Gyula, Tolvaj Ancsi, Kolynok Kati, Illés Pista, Jeso Mária, Paholics Gábor, Császár László-Ursula és Benkő Péter látható. A fényképpel szemben, a fényképezőgép mögött pedig Magda János-Bubó állt. Ehhez a fellépéshez is kapcsolódik egy felejthetetlen emlék: „Taskentben történt, hogy a társaság egy része - nagy meglepetésünkre - egy reggel tele volt kiütéssel. Ezt az előző nap fogyasztott gránátalma következményeként könyveltük el. De később kiderült, téves volt ez a feltételezés, mert a dologban inkább a mindenütt előforduló poloskák hada volt a ludas, na meg a delírium, ami lehetővé tette a rejtve maradt támadást...”

1979. ősze - Ipoly-menti turné - fellépés Ipolyságon, Ipolykeszin és Ipolynyéken

1979-80-ban az alapító és az oszlopos tagok zöme befejezte tanulmányait, ezért nagyobb szabású rendezvényeken már nem vehetett részt a csoport (legalábbis nem találtam erről említést). A néptáncnak és a népzenének viszont a továbbiakban is fontos szerepe volt a diákság életében. Az AED rendezvényeken, a diáktársak lakodalmán gyakran fellépett a Nyitnikék, vagy legalább annak egy része. A későbbi években több AED-nagytalálkozó az idő előrehaladtával sörözés melletti népdalénekléssé fajult.

A Nyitnikék működése feltehetően 1981-ben kezdett el akadozni. A pontos okot nem tudni, de feltételezhető, hogy egyszerre sok táncos és zenész távozott ekkor Prágából.

1984. decemberében viszont újjáalakult a csoport, és 1985. május 25-én már fel is lépett. Sajnos nem sokáig működhetett. Ennek oka elsősorban az az új törvény volt, miszerint csak azok tanulhattak Csehországban, akik olyan szakot választottak, melynek tanulására Szlovákiában nincs lehetőség. Ezáltal csökkent az AED (és ezáltal a tánccsoport potenciális tagjainak) létszáma.

A rendszerváltás utáni években kevés diák tanult Prágában. 1995-ben alakult meg sokadszor a néptánccsoport, ezúttal Moldva néven, mely ezúttal sem működött sokáig.

A legújabb csoport, az „újjáalakult Nyitnikék” 2003 tavaszától működik - de ez már nem múlt, hanem a jelen...

Császár Dávid