Mi legyen a következő darab?

Bevallom, a Prágai Tükörben jobban kedvelem az elemző - elmélkedő cikkeket mint a különböző rendezvényekről szóló beszámolókat. A (Tü)Körkép szerkesztőségi tagjaként azonban még megjelenése előtt elolvasok minden írást a szervezetek életéről és programjairól. A tavalyi utolsó számban Kokes János Zoltán beszámolója ragadta meg leginkább a figyelmemet.

A Prágai Magyar Kulturális Napokról szóló beszámoló annak rendje és módja szerint felsorolja az eseményeket. El kell ismernünk, hogy sem ötletekben, sem látványosságban nem volt hiány. Mint megtudjuk, gond inkább a rendezvények látogatottságával volt. Leegyszerűsítve: akik megszervezték, azok meg is nézték, akik „csak” meghívót kaptak, azok közül alig jött el valaki. Mivel tudom, körülbelül hány tagja van a prágai szervezetnek, a cikkben szereplő adatokból mindjárt világos volt, hogy a többség nem jött el. „Megesik” - mondhatnánk, ha csupán egy rendezvényről lenne szó - focimeccs, hosszú hétvége, iskolai szünidő stb. Attól tartok azonban, hogy a Kokes Zoltán által leírt helyzet általános. A prágai cikkíró még nem kongatja a vészharangot, csak igyekszik megfejteni a jelenség okát. A műsorszervezők melléfogása? Rossz programválasztás? Hiányos tájékoztatás? A tagság érdektelensége? Ezeken a feltevéseken keresztül jut el a legsúlyosabb kérdésig: Kell-e egyáltalán ilyen áron - szó szerint: ennyi pénzért - láttatni magunkat? Egyetértek a kérdéssel és hozzáteszem: ez a fajta láttatás könnyen lejáratásba csaphat át.

Kokes Zoltán úgy véli, hogy prágai jelenségről van szó, és például Brünnben jobb a helyzet. Nos, kedves Olvasó, bárcsak így lenne! Sajnos Brünn is hasonló gondokkal küzd. Amint arról a (Tü)Körkép beszámolt, a brünni szervezet tavaly ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. A jubileum alkalmából megrendezett Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozata több mint egy hónapig tartott. A programba a gálaesten kívül heti rendszerességgel különböző egyéb rendezvényeket iktattunk be. Ezeket most nem kívánom részletezni, annyit viszont elárulhatok, hogy a gálaestet és a Katalin-bált kivéve látogatottságuk igen gyér volt. Bizony, nemegyszer pirultam, amikor a meghívott vendéget bevezettem a félig üres nézőtérre, és gyakran furdalt a lelkiismeret, amikor az efféle mulatság költségeire gondoltam!

Több mint öt év műsorszervezés után értetlenül állok egy-egy ilyen kudarc előtt. Úgy érzem, a szervezeti élet szempontjabol a millenniumi év volt az utolsó sikeres esztendő, s azóta az érdeklődés szemlátomást apad. Rossz előérzetem van. Ha nem tévedek, az ismétlődő üres nézőtér kihívás: a darabot le kell venni a műsorról! De mit játsszunk helyette? A publikum nem adhat tanácsot, hiszen nem jár az előadásra. A társulat még egy ideig próbálkozik, de ha nem jön vissza a közönség, előbb-utóbb bezárja a színházat.

Tisztelt Publikum!
Mi legyen a következő darab? Vagy ne játsszunk tovább?

A társulat nevében

Detáry Attila