Egy politológus honlapja

www.bohumildolezal.cz

Bohumil Doležal cseh politológus "hungarofil", hallottam már többször - bár nem tudom, ő maga egyetért-e, egyetértene-e ezzel a jellemzéssel. A magánélet szférájában gyaníthatóan igen, szakmai, elvi szinten viszont már nem olyan biztos, hogy feltétel nélkül aláírná saját diagnózisát. Egyrészt persze nem tagadható, hogy a múlt század 80-as éveitől kezdve rengeteget foglalkozott a magyar történelemmel és politikával, sőt, annak olyannyira jó ismerője, hogy ilyen tárgyú publikációi mellett 1993 óta a Károly Egyetem Társadalomtudományi Karán Magyarország 20. századi politikájáról és politikai viszonyairól ad elő, ám kétséges, hogy értelmiségi, a jelenségeket felülről és egységes, szilárd elvi alapokból vizsgálni próbáló hozzáállásával belenyugodna, hogy "hungarofilnek" tartsák csak azért, mert a jelenségeket felülről és egységes, szilárd elvi alapokból próbálja vizsgálni... Lehetőleg minden témában elfogulatlanul - legyen szó napi cseh belpolitikáról, a Beneš-dekrétumokról vagy a Horthy-korszakról. Ami értelemszerűen nem jelenti automatikusan azt, hogy ezeket a szigorú kritériumokat mindig maradéktalanul sikerül is betartania (mi több, nem is lehet, ma már úgy tudjuk), azaz a kérdés továbra is nyitva marad: elfogulatlansága és elveinek szigorú alkalmazása miatt tűnik-e munkássága cseh környezetben, "hungarofilnek" (nem a témaválasztás, az egyértelmű, hanem a "kicsengés" szempontjából), vagy a magyarok iránti pozitív, esetleg az önkritikus hajlamából következő, a csehekkel szembeni negatív előítéletei miatt? Illetve: melyik milyen mértékben okozza ezt?

Ez az írás nem azért készül(t), hogy erre az egyébként izgalmas kérdésre megpróbáljon választ adni, pláne nem kielégítőt (már csak azért sem, mert az elmúlt három-négy esztendő publicisztikai termése, amit a cikk tárgyából következően alaposabban figyelemmel kísértem, erre nem lehet elegendő, az csak egy szakasza a szerző életútjának), de meg kell(ett) említeni, mert egyes publikációi olvasása közben a kisördög óhatatlanul ott motoszkál az ember fejében: lehetséges, hogy ilyen "jók" lennénk mi, magyarok? És eddig ezt miért nem vettük észre? Mindenesetre Csehországban a társadalom nagy többségének véleményét osztó vagy ahhoz alkalmazkodó személyek gyakran a szemére is vetik Doležalnak a "hungarofilizmust". Illetve nem is azt, az még tán megbocsátható, kis nemzet a magyar, nem is szomszédos, nagyobb baj, hogy a már említett okokból (objektivitás és/vagy pozitív és/vagy negatív elfogultság) kifolyólag legalább ennyire "germanofilnek" ("szudetofilnek?") is tűnik, ami viszont "sérti a nemzeti érdekeket, és komoly aggodalmakra ad okot". Az attitűd minden kelet-közép-európainak ismerősen csenghet, csak a forma más - Magyarországon például a "hazaáruló" jelző is alkalmazható hasonló esetekben.

A fenti bevezető után rátérnék az ismertetés konkrét tárgyára, az Události - politický zápisník Bohumila Doležala (Események - Bohumil Doležal politikai jegyzetei) című cseh és kisebb részben magyar nyelvű honlapra, amely a www.bohumildolezal.cz címen érhető el. Talán még a XXI. század elején is, amikor a legkülönfélébb témák mellett a politika is óriási és egyre nagyobb teret hódít az Interneten, némileg különös ez a honlap. Hiszen amellett, hogy már nevével is nyíltan vállalva egyszemélyes, azaz szubjektív, hetente, sőt van olyan része, amelyik naponta frissül (érdemben, tartalmilag), "tárgya" pedig az éppen aktuális bel- és külpolitika teljes skálája; a szerző a véleményformáló értelmiségi elit pozíciójából reflektál az egyes politikai eseményekre.

A weboldal 2000 szeptemberében indult útjára, céljairól, létrejöttének és formájának okairól az akkori bemutatkozásában olvashatunk (az archívumban az összes eddig megjelent cikk megtalálható, hónapok szerint elrendezve). A magát valóban és komolyan függetlennek valló publicista és politológus szeretett volna ilyen módon minél szélesebb és rugalmasabb teret kapni véleménynyilvánításához, ahol bármikor azonnal közölheti friss meglátásait, valamint egy helyen megjelentetheti újságcikkeit, tanulmányait és előadásainak szövegeit. A tartalom és a forma azóta sem változott jelentősen: az internetes folyóirat gerincét Bohumil Doležalnak az Események számára írt karcolatai, továbbá más sajtóorgánumokban (magyar nyelvűekben is) megjelent cikkei, esetleg előadásainak szövegei alkotják, kiegészülve néhány sajtószemelvénnyel és más szerzők egy-két írásával. A honlap általában hetente frissül, kivéve a Co týden dal? (Mit hozott a hét?) című rovatot, melyben Doležal naponta glosszázza az éppen aktuális történéseket, ami, ha belegondolunk, egy aktív politológus szakembertől és egyetemi tanártól, akinek napi ezer más teendője lehet, igencsak tiszteletreméltó vállalkozás.

A www.bohumildolezal.cz honlap indulásával szinte egy időben magyar melléklete is napvilágot látott; a nyitólapról a magyar melléklet feliratra vagy egy kis piros-fehér-zöld zászlóra kattintva juthatunk ide. Ahogy a Bevezetőül soraiból kiderül, az Eseményeket eleve kisebb terjedelműre tervezték, mint cseh megfelelőjét, a frissítések is ritkábbak voltak, így inkább cikkek és tanulmányok gyűjteményének szánták, mint internetes folyóiratnak. A cseh változatban megjelenő cikkeknek is csak egy része jelent meg itt, általában a magyar tárgyú vagy vonatkozású alkotások, bár a válogatásban lehet találni kivetnivalót (pl. a 2002 augusztusában megjelent, Rákos Péter halálára írt írás nem olvasható magyarul). A szövegeket Kövér Gábor válogatta össze és fordította magyarra. (Kövér Gábor az ELTE magyar-cseh szakán szerzett diplomát, majd - a honlap fordításakor - az ELTE művelődéstörténet szakán volt posztgraduális hallgató.) A fordítások színvonala egyenetlen, sőt, gyakran felettébb bosszantó a rengeteg nyilvánvaló nyelvi butaság, ami egyértelműen az összecsapott munkából fakad, nem pedig a képesség hiányából: a "NATO meg kell állnia a FÁK határainál, (...)" típusú mondatrészletek bőven tenyésznek a szövegekben.

A magyar mellékletnek nincs archívuma, az összes cikkre egyetlen oldalról lehet eljutni - így összesen 72 cikket, tanulmányt és esszét böngészhet végig a magyarul értő olvasó. Azért írhatom le ezt a számot az évente ötször megjelenő Prágai Tükörben, továbbá azért használtam az utóbbi pár mondatban a megfelelő helyeken múlt időt, mert az utolsó magyar nyelvű cikk keltezése 2003. március 1-je, azaz majd két és fél év rendszeres megjelenés után a magyar melléklet - legalábbis ideiglenesen - elhalt, megkövült. Sokak számára még így is érdekes lehet, de a honlapot ismerőknek újdonsággal már nem szolgál. A megszűnés okait nem tudom, feltételezem, hogy azok elsősorban technikai, személyes jellegűek lehetnek (például a fordító más elfoglaltsága).

Ha a honlap legérdekesebb, tartalmi-eszmei részére szeretnék rátérni, elsősorban is a bevezetőben már említett szilárd elvi alapokról kell szót ejteni, amelyek egyfajta keretét képezik Bohumil Doležal írásainak. Ezek az alapok (amelyeket saját maga is többször említ): a hagyományokat tisztelő nyugati típusú liberális politika, keresztény individualizmus, ellenszegülés a kollektivizmus bármiféle formájának (de politikai nemzetben gondolkodás - lásd hagyományos értékek tisztelete), a közép-európai ("visegrádi") közös múltból és sorsból következő összefogás szükségessége és a problémák szőnyeg alá söprésének hosszú távon borzasztó károsnak tartása. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ezek jelentik számára a jobboldaliságot (pontosabban közülük az első három), amit nyíltan vall. Ezekből következik erős antikommunizmusa, az EU-hoz történő csatlakozás iránti vágy, a múlttal való szembenézés hiányának kritizálása, valamint az a nagyon fontos követelménye, hogy mindenkinek főképpen saját maga előtt kellene nyíltan bevallania és jóvátennie, ha másokkal szemben valamikor igazságtalan volt - és ez (Doležal szerint) fokozottan vonatkozik a csehekre. (Hasonló alapokon kezdte meg Doležal a 90-es évek elején politikai pályáját is - parlamenti képviselő, majd Václav Klaus főtanácsadója lett. Klaussal később látványos körülmények között "szakított", az aktív politizálással is felhagyott, s vált pártoktól független publicistává és politológussá.)

Nyilvánvaló, hogy ha valaki ezeket az alapokat valóban komolyan és objektíven gondolja, akkor Csehországban nehezen juthat más eredményre, mint pl. hogy a Beneš-dekrétumok németeket és magyarokat sújtó részei teljességgel és kimagyarázhatatlanul igazságtalanok (hiszen a kollektivizmus elvén alapultak), ugyanúgy, ahogy a Trianoni Békeszerződés is igazságtalan határokat szabott (de egyúttal arra is, hogy a határok megváltoztatása a nemzeti önrendelkezés alapelvei szerint szükséges volt, csak jóval igazságosabban kellett volna megoldani). Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy Bohumil Doležal publicisztikai és közéleti szereplésének egyik legerőteljesebb motívuma éppen a Beneš-dekrétumoknak, illetőleg főként a mai cseh társadalom azokhoz való viszonyának a bírálata. 1995-ben kivette részét a Smíření 95 (Megbékélés 95) felhívás megszervezéséből, amely felszólította a cseh kormányt, hogy kezdjen párbeszédet a második világháború után kitelepített németek képviselőivel; az Események nyitólapján 2001 januárjától ott szerepel a néhány civil szervezet által elindított Litujeme (Sajnáljuk) elnevezésű petíció, amelyben az aláírók nyilvánosan elítélik a kitelepítést és elnézést kérnek érte az érintettektől, és amelyhez máig interaktív formában bárki csatlakozhat; úgyszintén honlapján az egyetlen, más színnel kiemelt cím a friss, 2004 február eleji Výzva k českému obyvatelstvu (Felhívás a cseh lakossághoz), melyben egy polgári szervezet az EU-csatlakozás kapcsán fogalmaz meg hasonló gondolatokat; stb. Ugyanilyen következetes, ha a Trianoni Békeszerződésről, a keresztény Európához való (elsősorban szellemi) csatlakozásról vagy a múlt bármilyen elkendőzéséről, elhallgatásáról van szó.

Doležal publicisztikai tevékenysége során természetesen ugyanezeket az elveket alkalmazza. Elsősorban a cseh belpolitikára összpontosít - azt vizsgálja, és meglehetősen (de itt ez nagyon gyenge szó) kritikusan szemléli: egyik szereplőjét sem kíméli, ha azt mellébeszélésen, elveivel szembeni megalkuváson, populizmuson vagy nacionalizmuson kapja. Stílusa gyakran ironikus, egyes írásait kimondottan kellemes - "szórakoztató" - olvasni, és mindegyiken érdemes elgondolkodni. (Itt persze csak azért, hogy véletlenül se legyen kétséges, inkább fölöslegesen is leírom: természetesen nem kell mindenben egyetértenünk Bohumil Doležallal.)

A következő, számunkra érdekes szempont az internetes folyóirat néhány magyar vonatkozásának szemrevételezése. Az egyik, a magyarokat érintő szempont a visegrádi országok összefogásának, együttműködésének hangsúlyozása, az egymás ellen elkövetett bűnök beismerése és tisztázása. Doležal történelemszemlélete szerint ezek a kis nemzetek az egymás elleni marakodásuknak, az egymás iránt érzett félelmüknek és gyűlöletüknek (ez a kettő nagyjából egy és ugyanazon tőről fakad), a kiegyenlítetlen számláknak köszönhetik, hogy előbb Hitler, majd Sztálin prédájává lettek, mivel ezektől a hatalmaktól reméltek támogatást egymás ellen. És - Bibó István szavaival - "az igazi demokrácia és az igazi megbékélés akkor kezdődik majd ezek között a népek között, amikor először jut majd kifejezésre közöttünk a közös elaljasodásra való közös rádöbbenés."

Elveinek következménye például az, hogy amikor 2002 júniusában Petr Pithart és Göncz Árpád kezdeményezésére neves európai személyiségek felhívást intéztek a térség értelmiségéhez, melyben a kölcsönös régi sérelmek előkaparásának veszélyére figyelmeztettek, közölte ugyan a felhívás szövegét, de reagált is rá, mégpedig kritikusan, a "szőnyeg alá söprés" kategóriájába sorolva az elfelejtés és tiszta lappal indulás iránti vágyat, ami szerinte nem old meg semmit. Ugyanígy, amikor Orbán Viktor 2002 februárjában Brüsszelben kritizálta a Beneš-dekrétumokat, és emiatt Csehországban (is) kitört a ribillió, teljes mellszélességgel kiállt a magyar miniszterelnök mellett, majd később többször is visszatért a tárgyra, és a cseh közvélemény előtt azt is hangsúlyozta (például a Csehországban ünnepelt magyarországi kormányváltás után), hogy az MSZP (és Magyarországon mindenki) tulajdonképpen ugyanúgy vélekedik a dekrétumokról, csak azt más stílusban közli (vagy bizonyos helyzetekben nem közli). Szintén erre a kategóriára példa (legyen az utolsó) a magyar kedvezménytörvény esete. Erre a próbálkozásra szintén szimpátiával tekintetett (mint egy kísérletre, ami a múltbeli igazságtalan döntések következményeit igyekszik enyhíteni), bár nem hallgatta el az azzal kapcsolatban felmerülő problémákat sem.

A honlapon a magyarországi belpolitikáról is olvashatunk. A leggyakrabban utalásszerűen kerül szóba általában a csehországi vagy az európai politika értékelésekor - mintegy összehasonlítási alapként, időnként viszont komplexebb képet is kapunk róla. Ezek az elemzések a cseh közvélemény részére készültek, a magyarországi sajtótermékekben (Magyar Nemzet, HVG) vagy a konferenciákon inkább csak csehországi vagy európai kontextusban érinti a témát (érthető okokból). Ha a magyar politikai helyzet kerül szóba a 2000 és 2002 nyara közötti keltezésű bármelyik publikációban, érezni a szerzőnek a jobboldal iránti rokonszenvét (ellentétben a csehországi elemzésekkel, amelyekből jóval nehezebb bármilyen egyértelmű szimpátiát kiérezni). Ennek okaira nem nehéz tippelni: Bohumil Doležal eleve jobboldalinak, keresztény szellemiségűnek és antikommunistának vallja magát, a legerősebb magyar baloldali párt pedig egy posztkommunista utódpárt, amelyik nem képes a szerző elvárása szerinti mértékben szembenézni múltjával (2002 nyarán például a honlap gyakori témája volt Medgyessy Péter ügynökmúltja); konkrét politikai témákban pedig - melyekkel csehországi és európai viszonylatban sokat foglalkozik (Beneš-dekrétumok, Trianon, a politikai nemzet fogalma, stb.) - a konzervatív tábor hozzáállása képviseli az általa helyeselt irányt.

A helyzet azonban (természetesen) ezen a téren sem mentes a bonyodalmaktól, hiszen ott vannak azok a sokat emlegetett "szilárd elvek" és az objektivitásra való törekvés. A cikkeket végigböngészve időrendben az első "elvi gonddal" a kedvezménytörvény parlamenti elfogadásának kapcsán találkoztam. 2001. június 20-án a "Mit hozott a hét" rovatban a Magyar Nemzet egyik írása apropóján, miszerint a törvényt nem megszavazó SZDSZ-képviselőknek egy ideig nem tanácsos a határon túli magyarlakta vidékeket látogatni, Doležal a következőket írta: "Olyan emberként, aki bizonyos (elsősorban a szudétanémet) kérdésekben idehaza jelentős kisebbségben van, és a helyi populizmussal állandó harcban áll, az ilyen kifejezésekre érzékeny vagyok." (Cs. Zs. ford.) A későbbiek során aztán - főleg a választások körüli időszakban - találkozhatott "ilyenebb" kifejezésekkel is. Emellett 2002 nyaráig érvényes, hogy ha a magyar belpolitikáról van szó, akkor valóban érezni a szerzőnek a jobboldal iránti szimpátiáját (ahogy ezt fentebb említettem).

Az utolsó olyan írás, amelyik elsősorban a magyar belpolitikával foglalkozik, 2002. szeptember 9-i, és véleményem szerint ilyen téren egyáltalán a legfontosabb cikk a honlapon.Címe: Prázdniny v Maďarsku (Magyarországi vakáció), és a honlap magyar változatában furcsa módon nem szerepel a lefordított cikkek között. A cikk központi elemei többek között: a posztkommunista körülmények között megvalósuló kétpolusú politika következményei (a "hadiállapot"); a választások utáni tisztogatások; Medgyessy ügynökbotránya; a baloldal mediális fölénye; a nyugat (Doležal számára érthetetlen) negatív hozzáállása a magyarokhoz mint "vesztesekhez" - ld. Beneš-dekrétumok, kedvezménytörvény; majd következik egy elmélkedés a magyar jobboldal erre adott egyes ("az ész megáll típusú") válaszairól a "prominens jobboldali publicistának", Lovas Istvánnak egy, a Magyar Nemzetben megjelent írása kapcsán. Ebben Lovas azon morfondírozik, hogy a magyar jobboldal más, mint az európai: a szociális igazság híve és a munkavállalók oldalán áll a munkaadókkal szemben; a palesztinokkal szolidarizál az izraeliekkel szemben; antiglobalista vonásokat mutat; és végül a "rémisztő" elv: politikája szerint a kollektív (nemzeti) jogokkal szemben az egyén parciális érdekei háttérbe szorulhatnak. Doležal véleménye erről: "(...) deformált közép-európai nacionalizmus, melyből a barna, és tulajdonképpen a vörös borzalmak is születtek. Magyarországnak is megvannak tehát a saját Haiderjei, Zemanjai, Klausai és Mečiarjai." És a konklúzió: "Ebben a szituációban a tradicionális értékeket tisztelő, keresztény individualizmusra építő, mindenfajta kollektivizmust elutasító nyugati típusú liberális politika lehetőségei aránylag szűkösek. *** És az eredmény? Az olló nyílik szét, s mi egyre kevésbé értjük egymást." (Cs. Zs. ford.)

E cikk után már egyre kevesebb írás foglalkozik a magyar állapotokkal, az ilyen témájú írások rövidebbek, utalásszerűek, és sokkal differenciáltabbnak tűnnek, mint korábban. Ugyanezen év novemberében nagyon keményen bírálja a hatalmát átmentett MSZP-t és az SZDSZ-t, de decemberben ugyanúgy több helyen Orbán Viktort is (akit a csehek előtt régebben csak védeni szokott), amiért az azzal vádolja a magyar kormányt, hogy a legrosszabb csatlakozási feltételeket érte el a EU-hoz társuló országok közül - ugyanúgy, ahogy azt a cseh és a lengyel jobboldali ellenzék is állítja saját kormányáról. Az ilyeneknek Doležal gúnyosan azt javasolja, hogy valami félreeső helyen - hogy ne zavarják azokat, akiknek fontosabb dolguk van - rendezzenek konferenciát arról, melyik ország harcolta ki a legelőnytelenebb feltételeket. Egyszóval: szinte ugyanúgy bírál mindenkit, mint a csehországi politika terén. (Ezek a cikkek szintén nem szerepelnek a honlap magyar mellékletében. Egyáltalán, úgy tűnik - legalábbis véleményem szerint -, hogy a fordító szándékosan kihagyta azokat a cikkeket, amelyekben a magyar jobboldal negatív fényben mutatkozik. 2003 januárjától 2004. február 21-ig pedig - eddig néztem át az anyagokat -a honlapon egyetlen egyszer sem fordul elő Orbán vagy Medgyessy neve. A magyar politika csak mint egységes egész kerül szóba, a belpolitikával már nem foglalkozik a szerző, és erre csak kis részben adhat magyarázatot a magyar nyelvű melléklet frissítésének hiánya, hiszen addig a kizárólag cseh nyelvű cikkekben és rovatokban is rendszeresen szóba került a magyar belpolitika (pl. a "Mit hozott a hét?"c. rovat).

Nem szeretem a merész (könnyen spekulatívvá válható) levezetéseket, de néha muszáj megkockáztatnom egy-egy következtetést. Meglátásom szerint a magyar belpolitikával foglalkozó írások hiányának az az oka, hogy a fentebb említett fontos cikk nemcsak egyszerűen reakció egy jobboldali publicista észrevételeire, hanem annak a világos meglátása, hogy a magyar jobboldal domináns részei valóban több, Lovas István írásában felhozott, Doležal által igencsak veszélyesnek ítélt vonást mutatnak, és - hasonlóan a cseh belpolitika hasonló orientációjú részével - Doležal ideáljaitól meglehetősen távol állnak. (Megjegyzendő, hogy a Doležal által felismert veszélyt a magyar állapotokkal közelebbi kapcsolatban levő, úgyszintén jobboldali beállítottságú magyarországi értelmiség egy része is felismerte, és attól kellőképpen meg is ijedt.) Lehet, hogy a külső körülmények hatására alakult ez így, csakhogy ez a veszélyeken mit sem változtat. A magyar belpolitika tehát más módon, de éppen olyan közép-európaian ellentmondásos és kusza, mint a cseh - megvannak a maga Zemanjai és Klausai -, amiből az következhet, hogy vagy csak állandó, alapos megfigyelés után lehet foglalkozni vele, vagy egyáltalán nem érdemes viszonyítási alapként használni. A harmadik lehetséges ok egyszerűen a kiábrándulás.

Bohumil Doležal politológus csehországi kontextusban kétségtelenül "hungarofilnak" tűnhet. Ez egy magyarnak mindenképpen jóleső érzés, örömmel észleljük minket védő megnyilvánulásait. Ám ne feledjük, Doležal "hungarofilizmusa" semmiképpen sem jelenti, hogy politológusunk jottányit is engedne szilárd elvi alapjaiból és a felülről vizsgálás kritériumából - legalábbis tudatosan. Vitatkozni persze lehet vele... Tény viszont, hogy a magyaroknak és a cseheknek egyaránt hasznos megismerni publicisztikai tevékenységét, elgondolkodni írásain. A csehül nem beszélők sajnos csak a régebbi írásokkal ismerkedhetnek meg a www.bohumildolezal.cz honlapon, a politika iránt érdeklődő csehországi (vagy csehül értő) magyaroknak viszont valóban érdemes rendszeresen belepillantaniuk a honlap Események rovatába.

Csandal Zsolt