a Prágai Tükör 2002/3. száma

Lássuk hát, vajon mit is sikerült betakarítanunk.

Kezdjük a történelemmel, kedvelt témánkkal. Idevágó "magántörténelmi" rovatunk, benne Zádor András visszaemlékezésével a polgári köztársaságra. S nem tágítva a történelemtől, feltétlenül megemlítendő egy független tollból csehül megjelent történelmi mű az ezeréves Magyarországról: a könyv írója Paul Lendvai, azaz Lendvai Pál, a könyvet bemutató írás szerzője a magyar történelem kiváló cseh ismerője, Eva Irmanová. De (Tü)körkép mellékletünkben is akad történelmi vonatkozású téma: Cséfalvay Ildikó személyes hangú beszámolója egy sikeres közép-európai vándorkiállításról, amely Budapest, Berlin és Mannheim után Prágában volt megtekinthető. Persze, ezek már más rovatba is illenek, töretlenül szemléltetve érdeklődésünk irányát, témáink szoros kapcsolatát, a "két lap" szerves egységét.

S van most is, persze, nyelvi rovat, amely ezúttal a szociolingvisztika eszközeivel villantja fel a csehországi magyarság más nemzetekről, illetve önmagáról kialakított képét. És "Néhány könyv" rovatunkba is maradt még bemutatnivaló: egy neves rendezőnek és egy neves publicistának a Prága-könyve, egy csehországi szlovák szervezet által nemrégiben szlovák és magyar nyelven (!) is kiadott "nógrádi ki-kicsoda" ismertetése, s egy klasszikus cseh alkotásnak, Karel Čapek Harc a szalamandrákkal c. művének új szempontokat és eredményeket felvető megközelítése.

De van "igazi" irodalmi szövegünk is: a hagyományos cseh irodalmi szemelvények sorozata mellett most is helyet kapott a magyar irodalom, mégpedig annak egy klasszikus darabja, a "Magyar virtus", amely amúgy Kiss Gy. Csaba "himnuszokról" szóló írásához is kötődik (meg, persze, a történelemhez is), és egy kortárs alkotó írása, amely a "Kultúrák találkozása" rovatunk egyik írásához kapcsolódik, jelesül a Svět knihy c. kiállítás eseményeit ecsetelő élménybeszámolóhoz.

A magyar, illetve a cseh kinematográfiával sem bántunk mostohán: megkerestük a Csehországban forgató Cserhalmi Györgyöt, és egy kritikusabb eszmefuttatásra is futotta erőnkből minden idők legdrágább magyar filmjével, a Hídemberrel kapcsolatban.

S ezzel el is jutottunk "politikusabb" témáinkhoz: folyamatosan gyűjtjük a státustörvénnyel kapcsolatos véleményeket, továbbra is makacsul ragaszkodva ahhoz, hogy a vita kapcsán kendőzetlenül felvillantsunk minél több megközelítési módot, melyekkel felelősségteljes politizálás során számolni illik. Sejtjük, ennek is lesz még folytatása. És illik beszámolni a választási eredményekről is, legalább az adatok szintjén.

Az már csak természetes, hogy a Szövetségben is mindig történik valami: a múltkor éppen egy új alapszervezet megalakulásáról számoltunk be, ezúttal egy ötödik születésnapját ünneplő alapszervezetünk - a pilseni - emlékezik a "hőskorra".

A teljesség igénye nélkül is látnivaló, Kedves Olvasó, hogy ezúttal sem vagyunk szegények. De azért, amint azt kivétel nélkül minden esetben kérjük: szóljon hozzá! Végső soron Ön a megmondhatója!