Elmélkedés a számítógépről

Számítógépet vettünk. Úgy terveztük, otthon fogunk dolgozni, így nem kell majd naponta bejárni munkába, megtakarítjuk az utazásra fordított időt, több időnk lesz majd a családra. Egyelőre egyetlen célt sem sikerült a fentiekből megvalósítanunk, még mindig csak a gép beállításán fáradozunk. Valójában csak szórakozásra használjuk a számítógépet. A gyerekek focizás és biciklizés helyett inkább leülnek a gép elé, én is a férjem is oda-oda ülünk, és mintha várakozásommal ellentétben éppen hogy kevesebb időt töltenénk együtt. Ennek kapcsán gondolkodtam el a virtualizált világ jövőjén.

A televízióhoz hasonlóan a számítógép is belopja magát lassan a háztartásokba, helyet és időt követelve magának a családok életében. Mivel ember és gép egységet alkot, nincs szükségük más társra, egy másik ember megjelenése zavarja ezt a harmóniát. Félek, hogy ezáltal az emberek még jobban eltávolodnak egymástól. Már régen úgy érzem, hogy túlságosan bezárkózunk, alig érdeklődünk embertársaink iránt, egyre inkább a televíziót részesítjük előnyben.

Az elkövetkező években valószínűleg az internethez kötött "online" munkák lesznek a legnépszerűbbek, amelyeket otthon is lehet végezni. A virtuális munkahelyek azonban egy sajátos lélektani aspektust nem tudnak figyelembe venni, nevezetesen azt, hogy az ember társas lény. Ráadásul ez a fajta foglalkozás a munkateljesítmény szempontjából sem a legmegfelelőbb, hiányoznak a munkatársak kreatív ötletei, nincs versenytárs, nincs biztatás, dicséret. Ennek ellenére a piac és az egyre értékesebb idő valószínűleg kikényszeríti majd az ilyen virtuális munkahelyek kialakulását. A fejlődés megállíthatatlan. Ráadásul sokakat lelkesítnek az Internet és a számítástechnika kínálta új lehetőségek.

A számítógép ma már a kommunikáció mindennapi eszköze: az internet révén egyszerre lehetünk Japánban és az USA-ban, vagy a világ bármely más pontján, miközben ki sem mozdultunk dolgozószobánkból. Ám véleményem szerint a jó kommunikáció olyan eszmecsere, melyhez hozzátartozik a mimika, egy-egy mosoly, grimasz, érintés...

Gép és ember között nincsenek érzelmek, nem működnek a természetes ösztönök. Minél inkább a számítógép rabjává válik az ember, annál jobban eltávolodik a természettől. És ez aggaszt engem. Nem vagyok a fejlődés ellenzője, csak szerettem volna elgondolkodtatni a kedves olvasót. Meggyőződésem, hogy Neumann János találmánya, a mára hihetetlen gyorsasággal fejlődő számítógép az emberiség javát hivatott szolgálni.

Kolář Edit