a Prágai Tükör 2003/3. száma

Nyilvánvaló, hogy az idő előrehaladtával minden egyes új számunk egyre inkább egy már meglévő, többé-kevésbé pontosan meghatározható mederben haladó „Tükör-folyamhoz” kapcsolódik, az áramlás fő irányát mindig egy kicsit megerősítve. Változatos tájakon igyekszünk előretörni, néha szelíden, néha erőteljesebben, kitérőkkel vagy aránylag egyenesen. Itt-ott talán még dübörgünk is, máskor egészen halkká válik „folyamunk” hangja, ám zúgókat, örvényeket nem tűrünk, és visszafelé sem kezdünk csordogálni, ezt ígérjük. Sőt, még a tartós lelassulás vagy megállás veszélye sem fenyeget, minden jel arra mutat!

Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, nézzük hát, mit sikerült betakarítanunk így nyár elején, milyen gyümölcsöket hozott a - bizony egy folyóirat elkészítéséhez is szükséges - több hónapos munkánk, igyekezetünk. A Prágai Tükör idei harmadik számát (az ezt megelőzőhöz hasonlóan!) talán a nyelvvel, a nyelvi jelenségekkel kapcsolatos témák nagy száma jellemzi leginkább. Olvasóink visszajelzései azt mutatják, hogy bátran növelhettük az ilyen cikkek mennyiségét, hiszen ezek mindig a legnépszerűbbek közé tartoztak: például a csehországi magyarok nyelvhasználatát vizsgáló sorozat, amely már a negyedik részéhez érkezett. A magyar nyelv új jelenségei és a csehországi helynevek használata a két világháború közti csehszlovákiai magyar sajtóban remélhetőleg hasonló érdeklődésre tarthatnak számot. A könyvismertetéseket tartalmazó, mindig fontos és hangsúlyos rovatban a szociológiai és szociolingvisztika mellett a cseh irodalom is szóhoz jut: hosszú idő után a cseh irodalom történetét átfogóan bemutatni szándékozó könyv jelent meg Magyarországon.

Lapunk idei első számában írtuk (27. oldal): „(...) a decemberben elindított Nobel-díj rovatunk egyelőre nem pihenhet, mostani számunkban is megtöltjük tartalommal, és ki láthatja előre, mit hoz még a jövő? Hamarosan meg kellene jelennie a Sorstalanságnak csehül...” Nos, azóta megjelent, nagy örömünkre, és nekünk se kellett több, hogy újból „elővegyük” a témát: a kötetet bemutató írás mellett az egyik irodalmi szemelvényük is a Nobel-díjas regény egy részletét tartalmazza. Ismét ünnepelhetünk jubileumot is: Csémy Lajos professzor 80 éves. Ami a szám további tartalmát illeti, az aktuális események ihlette cikkeket egy magyarországi tudományos konferencia (a cseh barokkról!) és egy pozsonyi kiállítás képviseli, és helyet kap persze az örökkön jelen levő kultúra többféle ágazata: színház - Hamvai Kornél színműve egy cseh színházban; tánc - beszélgetés Juhász Katával; népdal, vers - Szvorák Kati és Tóth Zsóka prágai fellépése. Nem hiányozhat a cseh irodalmat bemutató rovat sem.

S az már csak teljesen természetes, hogy a Szövetségben, alapszervezeteiben is állandóan történik valami; a (Tü)Körkép mostani tartalmában - ahogy máskor is - a csehországi magyarok életének, rendezvényeinek, mindennapjainak és ünnepi eseményeinek a bemutatása dominál. A csehországi magyar közösségnek gyakran nagy gondot jelent a gyerekek magyar nyelvű oktatása, számukra magyar beszélőközösség, barátok biztosítása. A nehézségeket sokféle módon próbálják leküzdeni: Prágában magyar óvodát működtetnek, elsősorban annak a támogatására jött létre az Iglice Egylet; Brünnben pedig a családosok együtt töltenek egy-egy hétvégét, gyerekeknek szóló programokat szervezve. A teplicei alapszervezet jelentős eseménye a helyi fürdőévad megnyitóünnepsége volt, az ostravaiak kirándulással múlatták együtt az időt, a pilseniek nyári kiruccanása még csak ezután következik. A magyar származású Nobel-díjasokat bemutató sorozat az előző számbeli „nulladik”, bevezető rész után az első részhez érkezett, az új Támogatóink rovat viszont valóban most indul.

Most sem szűkölködünk tehát színességben, változatosságban. És talán az irány is jól érzékelhető, amerre tartunk. Minden jel arra mutat!